A mozgás szerepe egészségünkben I. rész

A mozgás javítja az agyi vérkeringést, és nagyon valószínű, hogy a fizikai tevékenység jó hatással van az idegsejtek állapotára az agy hippocampus részében is.

A mozgásszegény életmód összefüggése betegségekkel
Az iparilag fejlett társadalmakban a népesség fizikai aktivitása jelentősen csökkent, általánossá vált az ülő életmód. A mozgásszegénység különösen jellemző és nagyfokú az idősebbek körében. Felmérések alapján a népesség 80-90 %-a állítja azt, hogy nem mozog eleget. A mozgásszegény életmód ugyanakkor önmagában is fokozza a koszorúérbetegségek kialakulásának kockázatát; sőt, közvetlen összefüggés van az inaktivitás és a szív-érrendszeri betegségek okozta halálozás között.
A rendszeres mozgás élettani hatásai
A mozgás jótékony élettani hatásai széleskörűek: a rendszeres edzés fokozza a szív és a tüdő teljesítőképességét, csökkenti a szívizomzat oxigénigényét, aminek különösen nagy jelentősége van koszorúér-betegségben szenvedők számára. Ezen kívül rendszeres edzés hatására csökken a vérzsír-szint, a vérnyomás; az izommunka csökkenti a vércukorszintet, segít megőrizni a testsúlyt, és így kifejezetten előnyös hatású többek között például cukorbetegségben szenvedőknek, akik fokozottan veszélyeztetettek szív-érrendszeri betegségek tekintetében. A fenti kedvező hatások már rendszeresen végzett, közepes intenzitású (heti 800-2000 kcal energia-felhasználás) mozgás hatására is bekövetkeznek. Külön hangsúlyozandó, hogy a kedvező változások rendszeres mozgás esetén minden korosztályban (tehát a 65 éven felüliek körében is) kialakulnak. A rendszeres mozgás előnyös hatása olyanoknál is kimutatható, akiknél már kialakult valamilyen koszorúér-betegség: szívizom-infarktuson átesettek körében növekedett túlélést tapasztaltak azoknál, akik rendszeres testmozgást iktattak az életükbe.
Hogyan tudjuk életünbe a rendszeres mozgást beiktatni?
A mozgásszegény életmód megváltoztatásával kapcsolatban a legfontosabb tudnivaló, hogy ahhoz leginkább elhatározás szükséges, nem pedig pénz vagy idő. Napi 30 perc mozgás legalább hetente három alkalommal már elegendő ahhoz, hogy a mozgásszegénységet mint kockázati tényezőt csökkentsük vagy kiiktassuk az életünkből. Tökéletesen megfelelő tevékenység például az egyenletes tempójú gyaloglás. A nem otthon dolgozóknak mindenképpen el kell jutnia a munkahelyére, illetve onnan haza, ami kiváló alkalmat nyújt a napi rendszeres testmozgás biztosítására: menjen gyalog dolgozni és haza, vagy ha a távolság túl nagy, legalább az oda- vagy visszautat tegye meg gyalog. Ezen túlmenően mindenkinek vannak intéznivalói: a gyaloglás ekkor is beiktatható. Kiválóan használhatók a lépcsők mint a testmozgás kellékei: ha emeleten dolgozik, vagy lakik, használja rendszeresen a lépcsőket. Tanácsos a fokozatosság elvét megtartani: tízperces sétával, illetve 2-3 emelettel kezdje, s fokozatosan, néhány naponta emelje az adagot. Orvosi probléma miatt kezeltek kérjék ki orvosuk tanácsát, csatlakozzanak rehabilitációs programhoz. A legfontosabb, hogy kezdje el, és ne hagyja abba!
A sport több mint gyógyszer
A nagyvárosban élő, civilizált embernek a rendszeres testedzés nyújtja az egyetlen lehetőséget a szervezet számára biológiai szükségletet jelentő mozgás elvégzésére. Elmulasztásával szabad utat kapnak a mozgás- és oxigénhiányból, az egyoldalú terhelésből (pl. ülőmunka) adódó elváltozások, betegségek. Egyre több betegségről, többek között a halálozási okok élén álló szív- és keringési betegségekről derül ki, hogy létrejöttükben a mozgáshiány is szerepet játszik. A sport minden életkorban az egészséges életmód fontos része, és betegségmegelőző hatása mellett egyre több betegség gyógyításában és utókezelésében is értékes eszköz. A stressz talaján kialakult neurózis és egyéb panaszok gyógyításában is fontos szerepet kap a rendszeres testedzés. A fizikai aktivitás jótékony hatása megmutatkozik számos, az életminőséget alapvetően befolyásoló tényezőn is az étvágy javításától kezdve a nyugodt alváson, a kiegyensúlyozott kedélyállapoton át a nagyobb teherbíró képességig. A sport több mint gyógyszer: számos közvetlen gyógyhatással is rendelkezik, de hat az egész emberre. Számos betegség gyógyításában értékes kiegészítője a gyógyszeres és egyéb terápiás eljárásoknak.
A mozgás ugyanolyan velünk született létszükséglet, mint a táplálkozás vagy a fajfenntartás. A mozgás a fogantatástól kezdve jelen van. Egy újszülöttnek ugyanannyi izomrostja van, mint egy felnőttnek...

(Az írás megjelent a Csobánka újság

2006. szeptemberi számában.)

Az oldal tetejére>>>

II. rész

A mozgás talán a legjobban befolyásolja belső szerveink működését, az anyagcsere-folyamatokat. A mozgásról, végtagjaink helyzetéről, izmaink működéséről az idegpályákon az agy felé történő visszajelzések nagyon gazdag ingereket jelentenek a központi idegrendszer számára. Ezek az ingerek mással nem helyettesíthető szerepet töltenek be az agy, az idegrendszer, különösen a gondolkodás fejlődésében.
A mozgás valójában komplex módon zajlik a szervezetben, a környezetben, belső érzésekben, külső visszajelzésekben. A mozgások nagy része örömet kelt, s mint ilyen, önmagában segíti a motivációt. Ha ezt nem engedjük felszínre törni, akkor a mozgást másként élik át a gyerekek, de a felnőttek is. Az ember, amint arra utaltam, hatalmas mozgásigénnyel jön a világra. A mozgáshoz való későbbi viszonyt nagyban meghatározza, hogy ezt az igényt a környezet, a szülő, az óvoda, az iskola megerősíti, vagy elnyomja. Minden azon múlik, hogy a környezet elfogadja-e, megerősíti-e a mozgást, mint kommunikációt, mint örömforrást, mint alapvető létezési formát.
Az iskolában a testnevelés nem egyszerűen készségtárgy, hanem talán a legfontosabb meghatározója annak, hogy milyen egészségben éli le a felnövő ember az életét. Az iskoláskorban történő nevelés eldöntheti, hogy ötven vagy hetven évig él-e egy ember. A mozgás önmagán túlmutató szerepét azonban nemcsak az iskola, hanem a társadalom sem ismeri fel a maga teljességében. Az iskola ebben a vonatkozásban csak leképezi a társadalmat.
A fegyelmezés során leggyakrabban az önkéntelen mozgásigény korlátozása jelenik meg. A tanárképzésben nem kap kellő súlyt a mozgásszükséglet biológiai meghatározottsága s annak bemutatása, hogy a tanítás, nevelés elemi feltétele, hogy a gyereknek ezt az igényét folyamatosan kielégítse az iskola. Döbbenetes, hogy azt a tételt, amely szerint mindenfajta intellektuális tevékenység “motoros” tevékenységbe ágyazódik, mennyire figyelmen kívül hagyja az iskola. Bármilyen hihetetlen, de igaz, hogy a matematikai gondolkodás fejlődéséhez és a sikeres nyelvtanuláshoz is a gyerekek sokféle mozgására van szükség. Ez a szemléletmód ma nincs jelen az iskolában. Ha mindennap van testnevelés, ha mindennap kielégül a mozgásszükséglet, akkor a gyerekek többsége nyugodtan ül, és jelentősen csökken az úgynevezett problémás, túlmozgásos, feszült, nem figyelő gyerekek száma. A mozgásszükséglet kielégítése az intellektuális tevékenységnek, a figyelemnek, az emlékezetnek az egyik legfontosabb idegfiziológiai előfeltétele. Ezt az alapvető tételt mintha mellőzné az iskola, mintha csak az intellektuális fejlesztés lenne az egyedüli cél. Holott a testi, fiziológiai, idegrendszeri, érzékszervi fejlesztés ugyanolyan fontos része a nevelésnek.
A helyes artikuláció például nagyban függ attól, hogy milyen a gyerek általános mozgásfejlettsége. Ezért lenne nagyon fontos az óvodai és a kisiskolás testnevelés, a mozgáskultúra-fejlesztés. A beszédproblémák, sőt az olyan tanulási zavarok, mint a diszlexia, szorosan összefüggnek a mozgás fejlesztésében jelentkező hiányosságokkal. Ha a kis bölcsődés vagy óvodás nem tanul meg sokféle mozgásformát, nem jön létre az idegpályáknak az a begyakorlottsága, nem jönnek létre azok a feltételes reflexkapcsolatok, amelyek a tiszta beszédhez, a figyelemkoncentrációhoz kellenek. Az írás tanulása során a kis elsősök jó részének problémákat okoz, hogy a kis köröket, vonalakat két sor közé rajzolják. Megfigyelhető, hogy az a gyerek, aki sokat mozgott, akivel sokfajta mozgást gyakoroltattak az óvodában, sokkal könnyebben tanulja meg azt a finommozgásos koordinációt, amely az írás alapja, mint az, akinek kevésbé vagy egyáltalán nem fejlesztették sokoldalúan a mozgásügyességét.
A modern agykutatások is arról szólnak, hogy mennyire fontos és értékes a testtudatot fejlesztő mozgás. Nemtől, kortól függetlenül mindenki képes ezt az állapotot megtapasztalni azzal, hogy szán arra naponta legalább egy fél órát, hogy odafigyeljen a testére. Én a hastáncban és a jógában tudom ezt leginkább átérezni, amikor 100% -os figyelemmel vagyok a testem összes porcikája iránt, ahogyan mozgok, és ahogyan a levegőt veszem.

Az a test, amellyel törődünk, könnyebben és több örömöt nyújtó hírvivő anyagot és hormont teremt, mint egy elhanyagolt test. Nem beszélve arról, hogy gyakran elfelejtkeznek az emberek levegőt venni. A sport arra is megtanítja a szervezetünket, hogy levegővétellel segítjük a mindennapi életünket, és a mozgást is.

Ma már elég sok jó irodalmat és különböző segédanyagot lehet vásárolni, ha valakinek nincs ideje fitness, vagy mozgásstúdiókba járni, vagy esetleg tart attól, hogy hogyan fogadják majd ilyen-olyan “félelmei” miatt. Az ilyen jellegű anyagok nagyon hasznos “barátaink”, hiszen tele vannak jobbnál jobb ötletekkel és információval, amit csak az órákon tudnánk elsajátítani. A gyakorlatokat általában még képekkel is illusztrálják, és hasznos információkkal látják el a hozzá nem értő, de mozogni vágyó érdeklődőket. Nem mondom, hogy mindenképpen helyettesít egy könyv vagy kazetta egy trénert, mert azért a hangulat, a csapatszellem és a hely energiája is sokat segíthet a mindennapi gondoktól való megszabadulásban (legalábbis egy időre) és a feloldódásban. Segít a kitartásban és a rossz gondolatok elűzésében, és a kívánt eredmény elérésében. Mindenki másért szeret valamilyen sportot űzni. Én elsősorban azért teszem, mert feldob, és boldogsággal tölt el, felfrissít és megnyugtat más boldogsága, felszabadult testérzete. Mivel sok depressziós, az életük nagy részét otthonélő, fiatal kismamával, és elfoglalt anyákkal találkozom mostanában, ezért a következő cikkemet nekik és természetesen minden kedves életmódváltozással kapcsolatos témát kedvelő olvasóimnak szánom nagy szeretettel…

(Megjelent a Csobánka újság

2006. októberi számában.)

Az oldal tetejére>>>

Tartalom

– A mozgás szerepe...I. rész

– A mozgás szerepe...II. rész